Mit tudunk a bölcsőhalálról ?

Bölcsőhalálról beszélünk a csecsemőkorban hirtelen és váratlanul bekövetkező halál esetén, ha az előidéző ok széles körű utólagos vizsgálatokkal sem tisztázható, ide értve a boncolás eredményét is. ( 1.

Bár az éber állapot nem kizáró ok, az esemény legtöbbször alvás közben  –  gyakran az éjszaka folyamán  -  következik be. A szülő, ha egyáltalán módja van észlelni, nem találkozik harsány tünetekkel: az eddig normálisan viselkedő baba tónustalanná válik, hangot nem ad, mozgás, légzés nem észlelhető, esetleg a bőr és nyálkahártyák színe megváltozik.   Előfordulhat, hogy gyomortartalom jut vissza a garat, vagy szájüregbe, onnan a légutakba és ez lehet oka is, következménye is a bekövetkező halálnak. (Korszerű vizsgáló módszereivel a szakember e tünetek mögött ma már egyre jobban megismeri a mélyben zajló fenyegető folyamatokat: a vegetativ egyensúly felborulását, az önszabályozó mechanizmusok kisiklását, a keringés csődjét, az anyagcsere-folyamatok, mindenekelőtt az oxigén-anyagcsere elégtelenségét, stb. Ezek a felismerések egyre hatásosabb prevenciós módszerek kialakítását ígérik.) 

A bölcsőhalál hazánkban ritka esemény: 10.000 csecsemő közül  hármat veszítünk el ilyen körülmények között évente. Ezzel az értékkel pl. Dániával kerülünk egy rangsorba, míg például Olaszországban 1000 megszületett babára esik 1 bölcsőhalál, az USÁ-ban ez a szám: 0,77 ( 2000 augusztusi adatok: 2.). A hazai eredmények megalapozottak, mivel nálunk minden hirtelen halálesetben kötelező a boncolás (amelynek hiányában a bölcsőhalál nem is vélelmezhető). Nehéz megítélni  pl. a Japán adatokat, mivel ott a bölcsőhalál előfordulás a hivatalos adatok szerint a mienkével azonos ugyan, ám az esetek 80%-ában boncolás nem történik. Extrém példa Pápua Új Guinea, ahol hirtelen csecsemőhalál, a statisztika szerint nem fordul  elő, viszont sohasem boncolnak.

Az esemény bekövetkezhet előzetesen beteg kisbabán, de látszólag egészséges csecsemővel is megeshet. Mivel a közvetlen kiváltó ok ismeretlen, érdekünk megismerni legalább a tragédiához vezető körülményeket ( un. kontributív tényezőket). Már eddig is számos tényező került az érdeklődés középpontjába: gombával, baktériummal fertőzött matrac, hason fekvő alvási helyzet, kóros reflexek a gyomortartalom visszacsorgása során, veleszületett anyagcserezavarok, nem megfelelő ágyazási technika, hátrányos szociális helyzet, aluliskolázottság, dohányártalom stb. E felismert veszélytényezőket összefoglalóan rizikó-tényezőknek nevezzük.   

Eddigi ismereteink alapján ma úgy fogalmazhatunk, hogy a bölcsőhalál nem vezethető vissza egyetlen okra, hanem többtényezős (multifaktoriális) eseményről van szó. Ha e tényezők egyike-másika szerencsétlen módon találkozik, akkor ezek egymás hatását erősítve vezetnek adott esetben az életfolyamatok hirtelen csődjéhez. A háttérben olyan agytörzsi központok fejlődésének megkésettsége feltételezhető, melyek a légző és keringési rendszer egyensúlyáért, valamint az un. ébresztő reflex működéséért felelősek (alvás alatt az ébresztő reflexnek köszönhetően a fej elfordul a szabad légzést akadályozó helyzetből) (3.)